2. Támadóm és Megmentőm

"Meglepett, hogy pont bennem bízott meg"- Zayn

Az álombéli srác egyre közeledett, én pedig leblokkoltam mert nem hittem el, hogy megint látom. Leült a közvetlen mellettem lévő székre, testét felém fordítva.

-Hát újra találkozunk- mondta mosolyogva.

-Ú...Újra?- kérdeztem mert honnan tudhatná, hogy felismertem. Halk nevetés hagyta el száját.

-Figyelj kiscsaj, néha szeretek játszadozni mások elméivel, legyen elég ennyi. Amúgy Harry vagyok- mire egyre jobban mosolygott. Meg láttam két szemfogát.

-Miért ilyen nagyok?- ijedtem meg és kissé hátrébb húzódtam. Elkomorodott és becsukta a száját.

-Minek kellett észre venned? Sajnálom még szívesen cseverésztem volna veled, de így...- elkezdett élesen vicsorogni, és zöld szemét mint a vízbe cseppentett festék öntötte el a piros szín. Már kezdett volna felém hajolni, de egy kéz hirtelen megállította a mellkasát. Egy fekete hajú, fekete dzsekit viselő fiú volt. Komor tekintettel halkan ezt mondta a göndörnek.

-Ne itt. Komolyan így mindenki előtt akarod csinálni?- erre Harry visszanyerte eredeti külsejét.
-Nagyon ünneprontó vagy, testvér- mondta és mérgesen elment.
-Barom- jelentette ki a másik fiú. Velem maradt, és mélyen a szemembe nézett.
-Elfelejted az előbb történteket- és láthatólag azt hitte, hogy ez ilyen könnyen megy.
-Hogy felejthetném el?!- mondtam kissé félve. Egyre mérgesebb lett.
-Basszus, Harry túl sokat babrált az elméddel én pedig nem vagyok elég erős elfeledtetni. Túl sokat láttál- és megint a szemembe nézett. Éreztem, hogy álmosodom és csúszok le a székről de elkaptak. Valószínűleg elaludtam. Másnap nagyon kipihentem ébredtem egy puha ágyban, amire rögtön rájöttem, hogy nem az enyém. Felültem, és az ágy végében ott ült egy szőke srác. Felsikítottam.
-WoW, valaki aztán tud kiabálni- mondta mereven engem bámulva egy halvány oldalmosollyal.
-Ki vagy te? És egyáltalán miért vagyok itt?- bár még azt sem tudom mit jelent pontosan az "itt".
-Tudod a bátyám félt, hogy felfedsz minket, és akkor az eddigi bujdosás hiába való volt, de szerintem már túl óvatos. A nevem Niall- kezdett bele- Azért hozott ide, hogy Harry elfeledtesse veled az egészet de nagyon makacs és nem akarja, mert gyengébb lesz.
-De mi ez az egész, és... -nem tudtam, hogy kérdezzek rá az egészre.
-Értem mire gondolsz gyere kimegyünk a nappaliba, és elmagyarázzuk- húzott fel az ágyból, természetesen ruhában aludtam.
-Nem, nem én azt a fiút akarom csak vele vagyok hajlandó beszélni- úgy éreztem tőle kell megtudnom mindent.
-Melyik fiút?
-Azt a feketét- mondtam ki mérgesen. Niall felélt és behívta a szobámba.
-Gyere a csaj veled akar beszélni- erre a srác bejött teljes meglepetéssel az arcán. Niall kiment és kettesben maradtunk. Látszott, hogy zavarban volt. Lehajtott fejjel elém állt.
-Te mentettél meg úgyhogy veled akartam beszélni- mondtam neki és lassan rám nézett. Nos itt meg én lettem zavarban, a gyönyörű szemeitől és próbáltam nem ránézni hanem más merre. Ezt valószínűleg észrevette mert kissé elmosolyodott, szemei pedig pirosabbak lettek.

Végül erőt vettem magamon és ránézetem. Hirtelen úgy éreztem megállt az egész világ, és talán már több perce egymás előtt álltunk, de egyikünknek sem tűnt fel.
-Mi vagy te, egy angyal?- kérdeztem mert túl szép volt, hogy igaz legyen.
-Nem- nevetett fel- épp az ellenkezője, vámpír vagyok- mondta teljes nyugodtsággal.
-Vámpírok nem léteznek. V...vagy igen?
-Te is láttad mind a hárman azok vagyunk
-Te ki vagy?
-Zayn- belépett Harry és Niall- ők pedig a testvéreim- rápillantottam Harryre és kissé Zayn mögé húzódtam.
-Már nem kell félned nem bánt, gondoskodtam róla- nézett komoran Harryre, mire az megigazította göndör haját, és oldalba bökte Niallt. Zayn látszott kész van az óvodás viselkedéstől.
-Na nekem van jobb dolgom is mint a lányt igazgatni, szóval mostantól a ti felelősségetek.- és odalökött engem Niallnek és Harrynek erre meg elment a szobájába mi csak egy ajtócsapódást hallottunk. Harry felém fordult.
-Kissé magánakvaló, majd megtapasztalod, hogy nem túl társasági.
-Mindegy, fel kell hívnom a bácsikámat, hogy minden rendben- vettem elő a telefonomat ás hívtam.
-Alison miért nem jöttél haza?- kérdezte nekem meg valamit hazudnom kellett.
-Mert egy barátnőmnél aludtam, akit még a múlt nyáron ismertem meg- ezt elfogadhatónak találta és mondta hogy azért menjek haza valamikor. Letettem és a fiúkra néztem.
-Szép volt- mondta Niall.
-Köszönöm. Na most már elmehetek?- kérdeztem, mert azért nem itt lakom.
-Hát éppenséggel most nemigazán. Próbáljuk titkolni amik vagyunk, de te már tudsz mindent. Mi tudunk játszani a z elméddel, amiben Harry a legerősebb, de mindenki valamiben különösen jó. Ő ebben. De az elfeledtetéssel mindig nagy erőt veszt. Ez egy patt helyzet de nem tudjuk mihez kedjünk.- mondta szomorúan Niall
-Én nem akarom elfeledni-erre Harry felkapta a fejét- és megígérem nem mondom el a titkotok senkinek- A fiúk egy ideig gondolkodtak.
-Van egy ajánlatom- kezdte Harry- költözz hozzánk, hogy megbizonyosodjunk arról igazat mondasz-e. Tudom, hogy ez nagy kérés, de a biztonságunk függ ezen az egészen, és én miattam van minden. Kérlek!- nézett könyörgően Harry. Nehéz döntést kellett meghoznom, de úgy éreztem ennyit igazán megtehetek, és talán a nyaram is érdekesebb lesz a három fiú társaságában.
-Rendben ideköltözök egy ideig- egyeztem bele. Mire ezt a fiúk nagy ujjongással fogadták.